Kedves Bajtársak! Barátaim!

Mindig elgondolkodtat az a lelkes csatlakozás és komment áradat, amikor valaki elindít egy új Facebook csoportot tulajdonképpen a cél megjelölése nélkül, és ennek ellenére a téma iránt fogékony emberek a saját elképzeléseik szerint lelkesednek és osztogatják régi szép emlékeiket.

Ilyenkor azon töprengek, ha ilyen sokaknak nyújtott valami szép pillanatokat, és ennyire szívéhez közeli a téma, akkor miért csak utólag, miért csak a közösségi platformokon, és miért csak az emlékeik megosztása erejével reagálnak az emberek arra, hogy valamit – amit annak idején, a két világháború között, az akkori minisztérium Jóléti Alap nevű szervezete épített a katonáknak – a megkérdezésünk nélkül tettek elérhetetlenné azok, akik erre nem kaptak felhatalmazást.

Mert az nem igazán felhatalmazás, hogy én vagyok a kormány és/vagy a miniszter ezért azt csinálok amit akarok!

Vajon hol voltunk, mikor hallottuk, hogy Nagy Márton miniszter einstandolni akarja a honvédségi ingatlanokat?

A közösségi média mindenkinek lehetőséget ad a búslakodásra, de ettől még nem változik semmi.

Hol voltunk, amikor Szalay-Bobrovniczky Kristóf miniszter simán lemondott ezekről az ingatlanokról, sőt szerinte:

„a Magyar Honvédség nem szociális intézmény”.

Szerintem sem az. Sőt sokan hosszú időn át tapasztaltuk is ezt. De ettől még a Honvédelmi Minisztérium igenis felelős az ágazat humán erőforrása aktív és szolgálaton kívüli állománya szociális ellátásáért is.

Na, és hol voltak, hol vannak a honvédelem ügyéért lelkesen magamutogató civil szervezetek?

Miért merül ki mostanában ezen hagyományőrző tevékenység abban, hogy felnyergelik a jelen „High tech hadsereg” lovas bandériumait, vagy különböző minőségű hagyományőrző ruhában tetszelegve pálinkát isznak a miniszterelnökkel, vagy épp paroláznak a honvédelmi miniszterrel?

És persze jogosan merülhet fel bennünk szolgálaton kívüli katonákban, akiknek esküjét a haza szolgálatára még senki sem vonhatta vissza és maguk sem vontuk vissza, hogy hol vannak ilyenkor a HM által támogatott, de a mi érdekeinket védeni hivatott érdekvédelmi szervezetek?

És persze azon is elgondolkodunk mi, akik a most még aktív utódaink számára biztositottuk a jövőt, a tanulást, az előmenetelt és a szolgálatot, hogy vajon ez az aktív állomány nem szeretné megélni azt a kort, amikor szolgálaton kívüli állományba kerül?

Mindent egybevetve a „Szolidaritás Katonáinkkal Mozgalom” csak akkor tehet értünk, ha a generációk együttműködése kölcsönös tisztelet és bizalom alapján áll, és valóban szolidaritást vállal egymással!

CSATLAKOZZ ITT!