Ma délelőtt Székesfehérvár-Kisfalud temetőjében nagy részvét és katonai tiszteletadás mellett búcsúztunk Simon Lajos nyugállományú századostól, akinek az Üllői úti emlékhely létrehozásában végzett munkájáért örök hálával tartozunk.

Lajos volt az „Üllői úti katonai emlékhelyért” projektünk menedzsere. Az emlékmű avatásán már nagyon betegen, de ott akart lenni, hogy velünk együtt érezze át, hogy „győztünk”.

Egy barátot elveszteni mindig fájó. Ma ismét egy jó embert, egy igaz barátot kísértünk utolsó útján. Szomorúan búcsúzunk. Emléked velünk marad! Nyugodj békében Lajos! 🖤

„Búcsúzunk. EKBA és barátaid.”

A család kérésére Dogossy Károly, az alapítvány kurátora a sírnál az alábbi szavakkal búcsúzott barátunktól.

„Tisztelt Gyászolók!
Egyáltalán nem túlzás kijelenteni, Simon Lajos nyugállományú százados nagybetűvel EMBER és BARÁT, nagybetűvel KATONA volt. Biztos vagyok benne, akik ismerték, ugyanígy gondolják.

Lajoskám!
Nagyon nem jól van ez így! Mondják, minden rosszban van valami jó! Ez nem igaz! Mi jó lehet abban, hogy most így állunk itt előtted? Mi jó lehet abban, hogy 2-án reggel Mártitól egy megdöbbentő üzenetet olvastam: „Már az angyalok vigyáznak rá” ? Semmi!
Túl sok a közös emlék! Annak ellenére, hogy másfél éve ismertük egymást, a közös munka, az egy nemes cél érdekében történt együtt gondolkodás ezeréves barátsággá változtatta ezt a rövid időt. Belegondolva nem is volt olyan rövid, hiszen beszélgetéseink olyan emlékeket elevenítettek fel, melyeket évtizedeken keresztül, ismeretlenül is hasonlóan éltünk meg.

Mióta égi utad főparancsnoka lettél, folyamatosan jutnak eszembe ezek az emlékek, onnan kezdve, hogy Sanyi említette, van egy nyugállományú százados, aki tudja, hogy Kincsesbányán hol vannak az emlékműhöz alkalmas kövek, sőt talált is megfelelőt. Igen, látva a köveket habozás nélkül elfogadtuk, választásod tökéletesen megfelelt egy méltó emlékművel kapcsolatos álmainknak.

Biztos vagyok benne, Te egész életed alatt a légynek sem tudtál ártani. Rád mindenhol, mindenben, mindig lehetett számítani, legyen az akár a kövek kiszabadítása az erdőből. akár a vadászok, a rendőrök meggyőzése, akár a Rák-hegyen kialakított családi birtok, ahol szeretett családod mellett mi is otthon éreztük magunkat.

Nagyon szép emberi tulajdonság, ha valaki szereti, amit csinál, Te pedig szeretted a munkát. Feltűnés nélkül, mérhetetlen lelkesedéssel és szorgalommal tetted azt, amivel segítettél, mi sokszor csak tudomásul vettük és „kipipáltuk”, ez is megvan, Lajos elintézte!
Nem kellett sem magas beosztás, sem fényes vállap, minden nap komolyan vetted, hogy a katonának a kapott feladatot ellentmondás nélkül, legjobb tudása szerint, eskűjéhez méltóan végre kell hajtani.

Mélységes meggyőződéssel, hivatástudattal élted mindennapjaidat.

Nincsenek szavak arra, hogy egyre súlyosabb egészségi állapotod ellenére részt vettél az emlékmű avatási ünnepségen. Az arcodon megjelenő gyenge mosollyal jelezted felénk, Te is tudod, győztünk, megcsináltuk!

Sajnos, most nem győztél. Rólad az emlékeinkben megmarad a tisztelet, udvariasság, önzetlen segítés, jó haver, rendes ember. És ezen, soha nem is változtatunk.

Nagy űrt hagytál szeretteid és a mi életünkben.

Nyugodj békében, nem felejtünk!
Szia